Amy Jade Winehouse (London, Southgate, 1983. szerptember 13.- London 2011. Július 23.)

Szeretem Amyt, mert amit csinál az igazi zene, és amit beletesz, az 100% tehetség. Visszanyúl a régi kedvenceimhez és az eredmény talán még az eredetit is túlszárnyalja. Szeretem a kissé érces hangját, amely jazzes, ugyanakkor néha bántja a fület, de mégis olyan nagyon különleges. Ez a nő minden ízében és porcikájában maga a zene. A többinek olvassatok utána.

Paul Desmond (1924. November 25. 1924 – 1997 Május 30.) jazz szaxofonos - zeneszerző, főleg a Dave Brubeck quartettel létrehozott műveiről ismert. Gyermekkorában hegedült, majd klarinétozni tanult és csak a főiskolán került kezébe szaxofon. Állítólag klarinétos múltjának köszönhető különleges szaxofon hangja. Amit én szeretek benne az a kifinomultság, letisztultság, és a kreativitás egyszerre, együtt. Minden hang pontosan ott van ahol lennie kell, és egy hanggal sem játszik többet, mint ami szükséges.

Az "hogy tudjátok: örök életetek van." (1 Ján 5: 13)

Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit Ő küldött." (János 6:29)

Olyan sokszor elfelejtjük, hogy valójában mi is a fontos. Valójában az a legfontosabb, hogy megismerjük Istent, és hogy higgyünk az Ő Fiában, Jézus Krisztusban. Minden más ez után, és ebből következik.

 Isten a gőgösöknek ellenáll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ad. (1Pét 5,5)

Sokan keresik Istent, érzik azt, hogy valami hiányzik az életükből, vagy azt, hogy valami nincs a helyén. Az igazság az, hogy Isten ad lehetőséget a megtérésre. Csak ehhez saját magunkat kell feladnunk előbb. De Isten nem egy szegényebb életre hív, hanem egy sokkal gazdagabb életre. Ne féljünk hát átadni magunkat, és engedelmeskedjünk hívásának, hogy a széthullott darabok végre egyesülhessenek Istenben. Adjuk az életünket Krisztusnak.

CSENDES PERCEK:

1968. június 17. estéjén a televízióban egy evangélizációs műsort nézve átadtam életemet Krisztusnak. Nem szerepelt a terveim között, és nehéz volt megtennem, de szükségem volt rá. 
Az életem a maga egyhangúságában telt. Fiatal voltam, friss házas, autószerelőként biztos munkám volt. Mindezek a szabadság és függetlenség kellemes élményét nyújtották, de mégsem űzhették el azt a kínzó érzést, hogy valami hiányzik az életemből. Gyülekezetben nőttem fel, ismertem a Jézusról szóló történeteket, de nem igazán törődtem velük. A dolgok megjavítására való rátermettségem azt az érzést erősítette bennem, hogy ha van idő, megfelelő eszköz és szabadság, életemnek ezt a titokzatos hiányát is helyreigazíthatom saját magam. 
Elképzelhető csalódottságom, amikor az igehirdető azt mondta: Krisztusra van szükségem. De minél tovább beszélt, annál inkább beláttam ennek igazságát. Az adás végén kértem Krisztust, "tegyen a helyére engem". A szeretet ereje által Isten megmentett, megtisztította lelkiismeretemet, és új értelmet adott életemnek. Semmi más nem gyakorolt még olyan nagy hatást rám és életvitelemre, mint amikor Krisztus követésére szántam el magam.

Imádság: Drága Urunk, segíts beismernünk, hogy rád van szükségünk. Ámen.

A bővelkedő élet akkor kezdődik, amikor Krisztus követésére szánjuk magunkat. (Jn 10,10) 
Bill Fisher (Virginia, USA)

Te hogyan képzeled el a tökéletes románcot? Hiszel az „igaziban” – abban, hogy Isten valakit kizárólag számodra alkotott? Milyen elvárásaink vannak a románccal és a szerelemmel kapcsolatban az életünkre nézve? Milyen elvárásokat állítunk Istennel szemben a szerelemmel kapcsolatban?

Trudy Chun könyve igaz történeteken keresztül próbál rávilágítani a keresztény kapcsolatok lényegére, és eloszlatni az általunk alkotott téves elképzeléseket. Minden történet más aspektusból világítja meg a kapcsolatokat, miközben az utána feltett gyakorlati kérdések (lásd fent) és Bibliai példák segítenek mélyen elgondolkodni saját kapcsolatainkon, az Istenhez való viszonyulásunkon, és felismerni hamis álmainkat és céljainkat. A könyv egyszerre mutat rá Isten kegyelmére és az emberi kapcsolatok tökéletlenségére, amelyekkel szemben mégis túlzott elvárásokat támasztunk, elfelejtve azt, hogy Isten kegyelme nélkül semmi sem lehetséges, és hogy az ember szeretete önmagában (Isten nélkül) mennyire törékeny. Ajánlom ezt a könyvet mindazoknak, akik már átélték a veszteség fájdalmát, azoknak akik szeretnének felkészülni egy keresztény kapcsolatra, és mindenkinek,aki szeretné jobban megismerni Istent.

„ Mi azt szeretnénk, hogy a keresztény kapcsolat olyan legyen, mint egy Walt Disney film:  a„ boldogan éltek, míg meg nem haltak” biztos végkifejlettel.  De a valóság nem így működik. A házasság nem egy cél;  hanem egy hosszú és fáradságos utazás, amelyből sok jót meríthetünk, ugyanakkor sokszor fájdalmas is. Azt hiszem itt az ideje, hogy félre tegyünk gyerekes elképzeléseinket, és őszintén megvizsgáljuk a keresztény élet során keletkező gyémántokat és hamvakat. A keresztények túl hosszú időn át viselkedtek úgy, mintha Isten az életünk legtöbb területén - beleértve a szerelmet és a házasságot – tartozna nekünk. A fiatal keresztény nőket arra bíztatjuk, hogy „ várjanak Isten legjobbjára”, és bár ebben a kijelentésben van némi igazság, túl sokszor értelmezzük úgy, hogy Isten tartozik nekünk egy ideális társsal.

A valóság viszont az, hogy Isten egyikünknek sem ígért biztosan társat, pláne nem tökéleteset. Isten egyikünknek sem ígért biztosan házasságot, különösen nem könnyűt. Ő a hűségét ígérte nekünk, és arra hív bennünket, hogy legyünk hűségesek Őhozzá.” (Idézet a könyvből.)

 Igen, azok vagyunk, ha Isten nem engedi, hogy eltávolodjunk tőle, mert akkor áldásaiban akar részesíteni.

Igen, azok vagyunk, mert ez azt jelenti, hogy törődik velünk.

Igen, azok vagyunk, mert ez azt jelenti, hogy valami sokkal jobbat tartogat, mint ami földi ésszel elképzelhető.

Igen, azok vagyunk, mert nem engedi, hogy bálványok legyenek az életünkben.

Igen, azok vagyunk, mert miénk lesz az örök élet. 

  Vannak, akik azt mondják, hogy a szerelem kelepce, ami belevonz minket a házasság csapdájába, és becsapottá válunk. Minek a szerelem, ha marad a csalódás és fájdalom? A szerelem átlagban két évig tart, titkos kapcsolatban valamivel tovább, de előbb-utóbb le kell jönnünk a felhőkből és észre kell vennünk, hogy nem tökéletes a másik, követ el hibákat, sőt vétkezik is ellenünk. Itt következik a mi döntésünk, hogy a szeretetet, a szerelmet érzelemnek tekintjük vagy elhatározásnak. A szeretet valójában nem érzelem, hanem döntés; és sokszor a döntés után jön az érzelmi rész. Néha az érzelmi rész az intenzívebb, és van, amikor ez eltűnik - ilyenkor a döntésünk mellett kell kitartanunk, és abból születik meg az újabb érzelmi magaslat. Ez olyan, mint egy lépcső, amelyen fölfelé tartunk. Vannak magas lépcsőfokok, amelyeken fel kell küzdeni magunkat - ekkor viszont már egyre gyönyörűbb a kilátás, egyre végtelenebb távlatokat látunk, és egyre följebb emelkedünk. 

" Mert meg vagyok győződve, hogy sem élet, sem halál, sem angyalok, sem fejedelmek, sem hatalmak, sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket az Isten szeretetétől, amely megjelent Jézus Krisztusban, a mi Urunkban." Róma 8:38-39

Áldott bizonyosság 

Nem bízhatunk, hacsak nem hiszünk abban, hogy szeretnek minket. Ahhoz, hogy fejlődhessünk és változhassunk az Úrban, bíznunk kell benne. Olyan utakra vezet majd bennünket, amelyeket nem mindig érthetünk. Az ilyen időszakokban mélyen bíznunk kell az Ő irántunk érzett szeretetében. Pál apostol meg volt győződve, hogy semmi sem választhatja el őt Jézus Krisztus, a mi Urunk szeretetétől. Nekünk is ugyanezt az abszolút bizalmat kell éreznünk Isten sosem szűnő szeretetére vonatkozóan.

Fogadjuk el Isten irántunk érzett szeretetét,  és legyen ez a szeretet az alapja a mások felé érzett szeretetünknek. Fogadjuk be az Ő megerősítését, tudva, hogy folyamatosan változunk és azzá válunk, akinek Ő szeretne látni minket.

"És mi ismerjük és hisszük azt a szeretetet, amellyel Isten szeret minket. Isten szeretet, és aki a szeretetben marad, az Istenben marad, és Isten is őbenne." 1Jn 4:16

A tökéletes szeretet

A legtöbb ember azt hiszi, hogy Isten csak akkor szereti őt, ha ő úgy érzi, hogy érdemes a szeretetre. A problémák akkor merülnek fel, amikor úgy érezzük, hogy nem érdemeljük meg az Úr szeretetét, mégis kétségbeesetten vágyunk rá. Isten irántunk érzett szeretete tökéletes - és nem feltételekhez szabott. Ha kudarcot vallunk is, ő akkor is szeret bennünket, mert szeretete nem tőlünk, hanem magától függ.

A bűn elválaszt minket Istentől, de Ő mégis annyira szeret bennünket, hogy saját Fiát, Jézust küldte, hogy meghaljon értünk, és az Úr kinyilváníthassa irántunk érzett szeretetét. ha képesek vagyunk elhinni, hogy Isten, aki tökéletes, szeret bennünket, akkor azt is el kell hinnünk, hogy érdemesek vagyunk a szeretetre! Amikor ez megtörténik, elfogadjuk magunkat, ahogy eddig még soha. Különlegesek vagyunk; mindannyian érdemeket és értékeket hordozunk magunkban. Higgyük és fogadjuk ezt el, és legyünk teljesek az Úrban.

És még egy:

Hogyne létezne, én most boldog vagyok nagyon! De hát persze könnyű akkor boldognak lenni, amikor az embert szeretik. Nem helyes, amikor az ember űzi, kergeti, szorongatja a boldogságot, és egyedüli céllá teszi. Olyan, mint a hógolyó, amit szorongatok a kezemben, ezért elolvad. A boldogság nem cél. Gyümölcse lehet emberi kapcsolatnak, jó Isten-kapcsolatnak, a valóságos hitnek. Isten menet közben ajándékozza nekünk a boldogságot. Gyönyörű ige az is, hogy az Isten „szerelmesének álmában is ad eleget" (127. zsoltár, 2. vers). Amikor boldog akartam lenni, nem sikerült. Amikor viszont nem akartam, de tettem a dolgomat és élveztem a munkámat, a feladataimat, akkor egyszer csak rám szakadt a boldogság. Ez az Úristen nagy-nagy ajándéka és csodája.
A boldogmondások tanítják, hogy az igazán mély boldogság, amikor nemcsak érzelmileg vagyok boldog, hanem a lelkem legmélyén átélem, hogy az Isten kezében vagyok, biztonságban vagyok, bízhatok benne. Ez azt jelenti, hogy alapjában véve minden rendben van, noha lehet, hogy most éppen bőgök. A boldogmondások közül az első úgy hangzik: „Boldogok a lelki szegények, mert övék a mennyek országa" (Máté evangéliuma 5. rész, 3. vers). Ez a sokat gúnyolt vagy félreértett boldogmondás azt jelenti, hogy az a boldog ember, aki tudja, hogy szegény és az Istenre szüksége van ahhoz, hogy teljes életet éljen itt a földön. Tudatosan arra kell nézni, hogy mitől lehetek boldog, és nem azt nézni, hogy mitől nem. A boldog Isten arra teremtett minket, hogy boldogok legyünk.

http://parokia.hu/hir/mutat/3171/

 "Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. 13 Viseljétek el egymást, és bocsássatok meg egymásnak, ha valakinek panasza volna valaki ellen: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek, úgy tegyetek ti is. 14 Mindezek fölé pedig öltsétek fel a szeretetet, mert az tökéletesen összefog mindent. " Kol. 3:12-14

Igazán szeretni, erre Isten tanít. Akkor is tovább menni, és adni a szeretetet, türelmet, jóságot, állhatatosnak lenni, amikor a másik embertől semmit nem kapunk vissza; ezek nem mennek magunktól, csak Istentől kaphatunk erőt, és csak Ő taníthat minket erre, az Ő megismerése formálja ezeket a tulajdonságokat. Bárcsak a könyörület szemüvegén keresztül tudnánk egymásra tekinteni! Biztosan elnézőbbek, szelídebbek, kedvesebbek tudnánk egymáshoz lenni, kevesebbet ítélkeznénk, és jobban odafigyelnénk arra, hogy a másik embernek mire van szüksége. Igen, jó lenne ilyenné formálódni, és jó lenne, ha az emberek rácsodálkoznának arra, hogy van ilyen, és meglátnák rajtunk keresztül Istent.

CSENDES PERCEK:

Öltsetek tehát magatokra - mint Isten választottai, szentek és szeretettek - könyörületes szívet, jóságot, alázatot, szelídséget, türelmet. (Kol 3,12)

A Kol 3 olvasása arra ösztönöz, hogy keresztyén mivoltom azonosítási jegyeit keressem. Isten választottjaként viselkedem-e? És ez tisztán látható-e mindenki számára, aki kapcsolatba kerül velem? Tulajdonképpen a körülöttem lévő világ Isten szőlőskertje, én pedig azért vagyok idehelyezve, hogy szolgáljam embertársaimat, és megvalósítsam Isten misszióját. Ezért úgy élek, hogy úgy ismerjenek, mint Isten gyermekét, mert "könyörületes, jóságos, szelíd és türelmes" vagyok. 
Az elhívás világos: mindennapi viselkedésünkben, cselekedeteinkben keresztyén létünknek kell megmutatkoznia, miközben Isten szolgálatában forgolódunk.

Imádság: Drága Urunk, segíts emlékeznünk, hogy szent életre és örömteli szolgálatra választottál minket. Ámen.

Az emberek cselekedeteink és viselkedésünk alapján ismerhetik fel, hogy Krisztus követői vagyunk. 
Claudius K. Tewari (Uttar Pradesh, India)

IMÁDKOZZUNK, HOGY ERŐSEBB TANÚSÁGTEVŐK LEGYÜNK!

Kevés értékesebb dolog van egy alázatos szívnél. És kevés dolog visz közelebb Istenhez, mint maga az alázat. Mégis olyan kevés alázatot találunk a világban, pedig igazi békességet csak ez terem az életünkben.

 "Az Úr a te őriződ, az Úr a te oltalmad jobb kezed felől. Nem árt neked nappal a nap, sem éjjel a hold." (Zsolt 121:5-6)

"Uram, megerősítesz és meggyógyítasz." (Ézs. 38:16)

"A fiú tiszteli atyját. Ha én atya vagyok, miért nem tisztelnek?-mondja a seregek URa." (Mal.1:6)

"Uram,tégy jót velem nevedért! Jóságos szereteteddel ments meg engem!" Zsolt.109:21

"Krisztus mondja: "Én örök életet adok az én juhaimnak, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből." (Jn. 10:28)

"Megszabadítlak benneteket minden tisztátalanságotokból. "(Ez. 36:29a)

"Tudjátok, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön, vagy aranyon váltattatok meg atyáitoktól örökölt hiábavaló életmódotokból, hanem drága véren, a hibátlan és szeplőtlen Báránynak, Krisztusnak a vérén. "(1Pt 1, 18-19)

"Mikor azt gondoltam, hogy roskad a lábam, szereteted, Uram, támogatott engem." ZSolt. 94:18

"Járuljunk bizalommal a kegyelem trónusához, hogy irgalmat találjunk, amikor segítségre van szükségünk." Zsid 4:16

"Mielőtt megformáltalak az anyaméhben, már ismertelek, és mielőtt a világra jöttél, megszenteltelek." Jer. 1:5

Senki sem ismer bennünket olyan jól, mint Isten. És bár mindent tud rólunk, ismeri hibáinkat is, továbbra is elfogad minket és örül létünknek. Az Úr látja szívünket, nem csupán külső burkunkat (a testet), mely láthatólag sokszor kever bajba bennünket. Természetesen hibás viselkedésünket nem helyesli, de elhivatottan támogat bennünket, egyéneket. Isten talán gyűlöli,amit cselekszünk, mégis szeret bennünket. Számára nem okoz gondot e kettőt elkülöníteni egymástól.

Az Úr sosem várja azt, hogy nehezteljünk magunkra. Azt szeretné, ha jól megismernénk önmagunkat, és elfogadnánk személyiségünket. Ezt kell mondjuk: " Képes vagyok szeretni azt, amit Isten is szeret. Nem szeretem minden cselekedetemet, de elfogadom magamat, mert az Úr is elfogad engem." Isten mindennap, hozzájárul ahhoz, hogy változzunk. Kérjük őt, hogy segítsen tökéletlenségeink ellenére elfogadni és szeretni önmagunkat.

"A gonosz minden fajtájától tartózkodjatok.Maga pedig a békesség Istene szenteljen meg titeket teljesen, és őrizze meg a ti lelketeket, elméteket és testeteket teljes épségben, feddhetetlenül a mi Urunk Jézus Krisztus eljövetelére. Hű az, aki elhív erre titeket; és ő meg is cselekszi azt." 1Thessz 5.22-24

Ezek az Úr útmutatásai ahhoz, hogy megleljük a békét és a boldogságot: tartózkodjunk a helytelen cselekedetektől, és hagyjuk, hogy Isten megtisztítson, megőrizzen, kiteljesítsen és megszenteljen bennünket.

A fenti idézet felhívás Istentől a szent életre. Emellett arról is biztosít bennünket, hogy ezt az áldott életet nem mi magunk érjük el, hanem az Úr nyújtja nekünk, akiben feltétlenül bízhatunk.

Akkor mi hát a feladatunk? Mit kell elvégeznünk? Mit kíván tőlünk Isten? A mi részünk csupán az, hogy higgyünk és bízzunk a mi Urunkban. Tehát engedjük el magunkat, és hagyatkozzunk Istenre!

Általában nem kedveljük azokat, akik megmondják a kemény igazságot rólunk. Abraham Lincolnt ma talán az egyik legnagyobb amerikai elnökként tiszteljük, de életében sokan gyűlölték és becsmérelték, mert kimondta a fájdalmas igazságot. Martin Luther King is ezt tette, a rasszizmusról, a színes bőrűek hátrányos megkülönböztetéséről szólva, és sokan gyűlölték ezért. Nelson Mandela-t börtönbe vetették az apartheiddel szemben tanúsított látnoki megnyilvánulásaiért. Ha Ézsaiás, Jeremiás vagy Ámósz ma elmondanák akkori kemény szavaikat, valószínűleg nem csodálnánk őket annyira. Ez a fájdalmas igazság természete; visszatekintve jobban hangzik.
Évszázadok, vagy néha csak évtizedek elteltével könnyebb azzal becsapni magunkat, hogy egy üzenet nem nekünk szól, mint annak megfelelően cselekedni. Ha figyelünk Isten szavára, és magunkra alkalmazzuk, Isten elsegít a változáshoz.
Apám fiatal korában valaki azt mondta neki: "Tudod, te soha nem dicsérsz meg senkit, és nem mondasz semmi jót másokról". Ezek a szavak lesújtották, de az igazságuk meg is változtatta. Egy bátorító, másokat elismerő emberré lett, mert képes volt ezt a szót meghallani és hajlandó volt változni.

Imádság: Szerető Atyánk, segíts figyelmesen hallgatnunk a Bibliában kinyilvánított szavaidat - és megváltozni. Ámen.

Az Isten igazságára való nyitottság ajtót nyit a változásnak.
Dan G. Johnson (Florida, USA)

IMÁDKOZZUNK BARÁTOKÉRT, AKIK MEGMONDJÁK AZ IGAZAT!

 Mindig hidd a legjobbat! A szeretet látja, amikor a legrosszabb vagy, de sohasem feledkezik el arról, hogy mi benned a legjobb; a szeretet egy kicsit csodálatosabbnak hisz, mint amilyen valójában vagy; a szeretet végtelen órákat tud beszélgetni veled, vagy csak csendben ül melletted, ha azt szeretnéd; jobban örül a sikerednek, mint te magad; nem akar mindent jobban tudni, okosabban csinálni, nem akar állandóan tanítani; figyel rád akkor is, amikor mondandód nem különösen érdekli. Azért mert a szeretet hiszi, hogy fontos vagy!

Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek. (Mt 7,7)

Úgy nőttem fel, hogy jártam templomba, ismételgettem a kívülről megtanult imákat, és megpróbáltam helyesen cselekedni. De mikor elkezdtem tanulmányozni a Bibliát, rájöttem, hogy tulajdonképpen nincs hitem. Vágyódni kezdtem az Istenbe vetett őszinte bizalomra. Egy nap a bibliaórán valaki megkérdezte: "Hogyan juthatunk hitre?" Vezetőnk azt mondta, hogy kérjük ezt Istentől. Jézust idézte: "Kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek." 
Ez egyszerűnek tűnt, de vajon működik-e? Útban hazafelé eldöntöttem, hogy hitet fogok kérni. Mit veszíthetek? - gondoltam. Furcsán éreztem magam, hogy nem megtanult imát mondok, de erre az esetre nem ismertem egyet sem. Azon a napon imádkoztam életemben először saját szavaimmal. Csak egy kis, egyszerű ima volt: "Istenem, hinni akarok benned. Adj hitet!" 
Isten szívesen meghallgatja imádságainkat. Nem igényel cirkalmas szavakat vagy művészi költeményeket. Nem határozza meg, minimum mennyi szót használjunk. Isten csak a vágyainkat és szükségeinket szeretné hallani. Egy kis, egyszerű ima Isten szemében óriási és jelentőségteljes, és szívesen felel rá. Tudom, hogy az én imámat meghallgatta. Próbáljuk ki! Ebből csak jó származhat!

Imádság: Drága Istenünk, szükségünk van rád. Kérünk, adj nekünk hitet. Ámen.

Azt tartjuk, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
Római levél 3, 28.

Tudnivaló, hogy az egész szentírás kétfajta igére oszlik. Egyik a parancsolat, vagyis az Isten törvénye, másik az ígéret, vagyis az evangéliom. A parancsolat sokféle jócselekedetet javall és ír elénk, de azok ezzel még nem tevõdnek meg. Jófelé utasít, ámde nem segít. Kioktat, hogy mi a teendõ, de erõt hozzá nem ad. Nem is egyéb a rendeltetése, hanem, hogy az ember meglássa benne jóra való tehetetlenségét s megtanuljon önmagára nézve kétségbe esni.
Mikor így az ember a parancsolatokból a maga tehetetlenségét megtanulta s azon gyötrõdik, hogy miként tegyen eleget a törvénynek (mert vagy betölti a törvényt, vagy el kell kárhoznia), akkor törik össze igazában s válik semmivé a maga szemében. Önmagában többé semmit sem talál, amivel megigazulhatna. Ekkor jön aztán a másik ige, az Isten jótetszõ ígérete s ezt mondja: Akarod betölteni a parancsolatokat, gonosz vágyaidtól, bûnödtõl akarsz megszabadulni, ahogy a törvény szorgalmazza és követeli? Íme nézd: higyj a Krisztusban! Benne odaígérek minden kegyelmet, igazságot, békességet, szabadságot. Ha hiszel, úgy mindez máris a tiéd. Ha nem hiszel: elestél tõle. Mert összesítve mindent a hitben helyeztem el, hogy akinek hite van; mindene legyen, akinek pedig nincs hite, semmije se legyen!

 Az igazi növekedés csendes és észrevehetetlen

"Bár nagy esemény a megtérés, talán nem mindig egészséges nagy csinnadrattával körülvenni. Többnyire nem is várhatunk el szabatos és teológiailag kifogástalan beszámolókat, bizonyságtételeket attól, aki átéli. Kicsiny rezdülések, apró lépések ezek a legtöbb esetben, a lélek mélyén játszódnak. Az alig látható kis hajtásból nem növeszthetünk egyik éjszakáról a másikra színpompás virágot (bár a virágárusoknál kaphatók ilyen manipulált gyönyörűségek). Sőt, az „első” megtérésnek többnyire túl nagy jelentőséget tulajdonítunk a későbbi érlelődéshez, növekedéshez képest. Pedig ha valaki élő kapcsolatban van Istennel, a növekedés, változás csendes csodáját meg fogja tapasztalni. Csoda, amikor egy akadozó házasság megújul, csoda, amikor megjavul egy kapcsolat, csoda amikor egy ember kimozdul a holtpontról. Csoda már az is, ha valaki kimondja, hogy baj van, és még nagyobb csoda, ha utána tesz egy lépést, akár egy nagyon pici lépést, például segítséget kér. Testvértől, lelkigondozótól, pszichológustól. Ici-pici hajtások ezek: de megjelent az élet csodája, a növekedés. A csoda, az élet érintése és áramlása az Úrtól jön, de nekünk is tenni kell érte. Óvni, őrizni, öntözni és kapálni, nehogy kiszáradjon és elhaljon.

Lehet, hogy rossz helyen keressük Istent, amikor a hatalmas és zajos eseményekben keressük őt. És talán azért keressük rossz helyen, mert a világ csak ilyesmire figyel fel, az igazi változást észre sem veszi. Az isteni élet megjelenése, ahogy Pilinszky mindennél találóbban mondja, „észrevétlen, mivel mindennél hatalmasabb”.

 Jézus ezt mondta: „…én azért születtem…” (János 18:37). Amikor tudod, hogy miért vagy itt ezen a világon, hogy mi az Istentől kapott célod, akkor gyakorlatilag megállíthatatlan vagy. Nem leszel tökéletes, de meglesz a veled született erő ahhoz, hogy felülkerekedj minden akadályon, amivel találkozol. Ha valami elterelné a figyelmedet, Isten szeret eléggé ahhoz, hogy újra maga felé irányítson, helyreigazítson, és visszatereljen a helyes útra. De ahhoz, hogy a megfelelő választ meg tudd találni, először is a megfelelő kérdéseket kell feltenned. Mint például: 

1) Milyen vágyak élnek bennem szinte egész életemben? 2) Mi indít leginkább arra, hogy termékeny legyek? 3) Mi tart mozgásban még akkor is, amikor fáradt vagyok? 4) Mi segít abban, hogy ne adjam fel akkor sem, ha ellenállással találkozom? 5) Mi az, amit ha végzek, nem is tűnik munkának? 6) Mi az, amit ha teszek, arra mások pozitívan, támogatóan válaszolnak? 7) Mi az, amit ha teszek, az ajtók szinte maguktól nyílnak, minden erőfeszítés nélkül? 8) Mit gondolnak munkámról bölcs vezetők és Isten szerinti tanácsadók? 9) Mi az, ami miatt jó érzés, hogy én én vagyok? 10) Mi az, ami beindítja, felszínre hozza ötleteimet, kreativitásomat? 11) Mi az, amit hajlandó vagyok feláldozni ennek érdekében? 12) Mit teszek, amit bátran fel merek ajánlani Istennek, mint neki tetsző ajándékot? 13) Mi az, amit fizetés nélkül is szívesen tennék, ha megengedhetném magamnak? 14) Mi az, aminek véghezvitele annyira fontos számomra, hogy ellenállnék a Sátán minden ostromának? Mit mond most neked Isten? Még nincs túl késő, fedezd fel látomásod, és kövesd!