Azt tartjuk, hogy az ember hit által igazul meg, a törvény cselekedetei nélkül.
Római levél 3, 28.

Tudnivaló, hogy az egész szentírás kétfajta igére oszlik. Egyik a parancsolat, vagyis az Isten törvénye, másik az ígéret, vagyis az evangéliom. A parancsolat sokféle jócselekedetet javall és ír elénk, de azok ezzel még nem tevõdnek meg. Jófelé utasít, ámde nem segít. Kioktat, hogy mi a teendõ, de erõt hozzá nem ad. Nem is egyéb a rendeltetése, hanem, hogy az ember meglássa benne jóra való tehetetlenségét s megtanuljon önmagára nézve kétségbe esni.
Mikor így az ember a parancsolatokból a maga tehetetlenségét megtanulta s azon gyötrõdik, hogy miként tegyen eleget a törvénynek (mert vagy betölti a törvényt, vagy el kell kárhoznia), akkor törik össze igazában s válik semmivé a maga szemében. Önmagában többé semmit sem talál, amivel megigazulhatna. Ekkor jön aztán a másik ige, az Isten jótetszõ ígérete s ezt mondja: Akarod betölteni a parancsolatokat, gonosz vágyaidtól, bûnödtõl akarsz megszabadulni, ahogy a törvény szorgalmazza és követeli? Íme nézd: higyj a Krisztusban! Benne odaígérek minden kegyelmet, igazságot, békességet, szabadságot. Ha hiszel, úgy mindez máris a tiéd. Ha nem hiszel: elestél tõle. Mert összesítve mindent a hitben helyeztem el, hogy akinek hite van; mindene legyen, akinek pedig nincs hite, semmije se legyen!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.