1 Ján. 4.18 "A szeretetben nincsen félelem; sőt a teljes szeretet kiűzi a félelmet, mert a félelem gyötrelemmel jár: a ki pedig fél, nem lett teljessé a szeretetben."

A törvény uralma alatt olyan terhek kerülnek a szívünkre, amely elhordozhatatlan. A biblia azt írja, hogy nincs ember, aki ezt el tudná hordozni. Nem hogy örömmel élne benne és hálaadással élne, hanem megbénít. Olyan nagy tehet, ami összenyomja az embert, aki ez alatt él. Sőt, megtesz mindent, hogy eltávozzon ebből a pozícióból, hogy egyáltalán életben maradjon. A vallásosság ráhelyez az emberre egy nagy terhet. A törvény terhe elhordozhatatlan. És amikor valaki egy ilyen viszonyrendszerben éli meg Istent, hogy isten ezt is elvárja tőlem, meg azt is elvárja, meg eddig megpróbáltam jónak lenni, de egy kicsi még hiányzik, fú, ez még nem elég. Nem tudod megugrani azt a lécet, amit Isten elvár. Nem tudok neki tetszeni, pedig már annyit imádkozom, hogy alig alszom. Amikor egy ilyen életet él valaki, akkor ő nem ismerte meg Istent. Mert Isten nem vár el semmit. ő nem rak nehéz terheket a válladra, ő nem rabszolgahajcsár, ő nem azt akarja, hogy megnyomorodjál. Isten nem megterhelni akar minket, nem a törvényt adja a mi vállunkra, hanem az Ő szellemét adja belénk. Mert Isten nem azért jött, hogy megítélje az embert, hanem azért jött, hogy üdvözítsen. Egy olyan szövetséget hozott, ahol minden értelmet nyer belülről. Amikor megismered, hogy Isten mennyire szeret téged, és megtapasztalod belülről, hogy Ő mennyire jó, és mennyire valóságos, akkor ez a kapcsolat elkezd mélyülni, és sokkal többet teszel meg érte, mint addig, sokkal messzebb mész el. És ahol ott az Isten szelleme, ott szabadság van, ott öröm van.

És nem csak fájdalom van a törvény súlya alatt, hanem félelem. Egy olyan félelem, ami sokszor rejtett, sokszor egészen nyílt. Félelem attól, hogy nem tudok megfelelni dolgoknak. Félelem attól, hogy én nem vagyok olyan, hogy mindenki elfogadjon, és az emberektől is félek. Félelem akár Istentől, hogy ő hogyan néz majd rám, sőt félelem attól, hogy akár az üdvösségem is elvesztem. Félelem attól, hogy mi lesz a jövőben. A félelemet nem Isten adja, hanem a gonosz. És azért adja, hogy minket fogságba vigyen. hogy olyan dolgokat gerjesszen bennünk, ami legtöbbször akár már nem is valóságos, de a félelmeink olyan erősek, hogy ezektől mi nem tudunk szabadulni. Úgy gondolkodunk dolgokról, akár magunkról, akár a helyzetünkről, akár a jövőnkről, akár Istenről, akár másokról, hogy a félelem az, ami átjárja a gondolatainkat, és ami meghatározza a mi útjainkat. Megnyomorít a félelem. Hazudik és szolgává tesz. De Isten nem akarja, hogy a mi életünk egy ilyen irányba menjen, hogy nekünk egy ilyen szellem diktáljon. 2 Tim. 1 : 7 "Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, szeretet, és józanságnak lelkét."

A szívünk olyan, mint egy nagy város, sok hely van benne. És vannak olyan helyek, amiket már elfoglalt Isten, és vannak olyanok, amiket még nem. És a mi életünkben mindannyian tudjuk, hogy mik azok a területek, amelyek felett Isten az Úr. De vannak olyan területek, ami felett még nem Ő az Úr, és ez onnan derül ki, hogy amitől én még félek, azt még nem adtam oda Istennek. Ha te valami miatt félsz és aggódsz, akkor az még nem az Isten kezében van. Úgyhogy vizsgáld meg, hogy mitől félsz, tudni fogod, hogy mi nincs az Úr tekintélye alatt. De Isten azt akarja, hogy az a város egészében az övé legyen, minden területe.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.