Az igazi mély kapcsolatban van Istennel. Kéri Őt, hogy mutassa meg, hogy ki az a társ, valahogy úgy, ahogy Izsák szolgája is kérte Istent. AZ igazi tovább megy a külsőnél, és belülre tekint. Vajon ez a lány igazán szereti az Urat? Vajon jól gondoskodna a családjáról? Vajon meg vannak benne azok az igazi értékek, amik ahhoz kellenek, hogy egy kapcsolat 10-20-30 éven át is működőképes, bensőséges, és érdekes maradjon? A fiúk miért nem nézik ezt? Mire akarják alapozni a második legfontosabb kapcsolatot az életükben? A szimpátiára? Hogy mennyire néz ki valaki jól? A tényszerűen felsorolható pozitív értékekre? És hol marad a kérdés, hogy az adott lánynak milyen a lelke? És hol marad a Krisztusi szeretet, ami úgy tekint a másikra, ahogy Jézus is ránk. Szeretettel, elfogadással, a jó dolgokban segítve a kibontakozást, a negatívakban meg felkarolja a másikat, hogy tudjon fejlődni. Mikor kezdik el magukban gyakorolni azt a fiúk, ami az igazi elhívatásuk? Azaz, hogy elkezdjék a Krisztusi tulajdonságokat kialakítani Isten segítségével magukban. Miért olyan dolgokra akarnak felépíteni egy kapcsolatot, ami por és hamu? 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.