Isten felséges, de könyörülő, ezzel kezdődik Ézsaiás 57. könyvében a 14. vers. Milyen jó ezt hallani! Könyörül, már az ó szövetségben, amikor Fiának vére még ki sem öntetett könyörült az embereken. Hálás vagyok Istennek, hogy megbocsát nekem, és nem hánytorgatja fel ballépéseimet, kusza utaimat, engedetlenségemet. Cserébe szeretnék engedelmes lenni, és átformálódni, hogy én is kegyelmes tudja lenni másokkal.

Köszönöm, hogy nem hagysz el, és még most is velem vagy. Ámen

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.