Akartam ám ide írni valamit, csak nem volt időm. Mondjuk nem is vagyok legjobb kedvemben, no de azért mégis. 

"Akkor ezt mondta: Uram, Ábrahámnak, az én uramnak Istene! Adj eredményt még ma, és mutasd meg hűségedet az én uram, Ábrahám iránt! Ideállok a forrás mellé, amikor a városbeli leányok kijönnek vizet meríteni. Legyen úgy, hogy ha azt mondom valamelyik leánynak: Nyújtsd ide a korsódat, hadd igyam! - ő pedig azt mondja: Igyál, sőt még a tevéidet is megitatom - akkor őt rendelted szolgádnak, Izsáknak, és ebből tudom meg, hogy megmutattad hűségedet uram iránt! Még be sem fejezte szavait, máris jött Rebeka, korsóval a vállán. Ő Betúélnak, Milká fiának volt a leánya; Milká pedig Ábrahám testvérének, Náhórnak volt a felesége. A leány igen szép arcú volt, hajadon, akinek férfival még nem volt dolga. Lement a forráshoz, megtöltötte a korsóját, és feljött. Ekkor a szolga odafutott, és azt mondta: Adj nekem egy korty vizet a korsóból! A leány így felelt: Igyál, uram! És gyorsan levette korsóját a kezébe, és inni adott neki. Miután eleget adott neki inni, így szólt: Tevéidnek is merítek, míg eleget nem isznak. Sietve beleöntötte a korsó vizet a vályúba, azután ismét odafutott meríteni a forráshoz. Így merített valamennyi tevének. Az ember közben némán figyelte, hogy megtudja, szerencséssé tette-e útját az Úr, vagy sem. Miután a tevék már eleget ittak, elővett a férfi egy fél sekel súlyú aranyfüggőt, és a leány kezére való két karperecet, tíz aranysekel súlyút, és ezt kérdezte: Kinek a leánya vagy? Mondd meg nekem, van-e számunkra éjszakára hely apád házánál? Ő azt felelte: Betúél leánya vagyok, Milká fiáé, akit ő Náhórnak szült. Azt is mondta neki: Van nálunk bőven szalma is, abrak is, meg hely is van éjszakára. Akkor meghajolt az a férfi, leborult az Úr előtt, és ezt mondta: Áldott az Úr, Ábrahámnak, az én uramnak Istene, aki nem vonta meg hűséges szeretetét uramtól! Az Úr vezérelt engem ezen az úton az én uram testvérének házához. " 1Móz 24:12-24

Nagyon tetszik ez a történet, szerintem annyira szép, és a több része is jó, olvassátok el.

Először is az jutott eszembe, vajon vagyok-e olyan lány, mint Rebeka? Vajon én teszek-e annál többet, mint amit lehet, kész vagyok-e arra, hogy többet adjak, mint amit szükséges lenne. Annyira tetszik, hogy ő egy nyugodt nő volt, aki egyszerűen csak tette a dolgát, és mikor látta, hogy valakinek szüksége van készségesen ajánlkozott.

Aztán az is eszembe jutott, hogy vajon miért ment el a szolgával, ráadásul olyan gyorsan? Nem is ismerte Izsákot, honnan tudhatta, hogy jó lesz ott neki? Vajon, amiatt, mert gazdag volt Iszák? Nem hiszem. Pedig az ajándék aranyfüggőkből ezt biztosan tudhatta. Szerintem egyrészt Rebeka kész volt. Kész volt a házasságra, hogy elvégezze a rá bízott feladatokat, ahogy a szolgával bánt, ez pontosan megmutatta. Aztán azt is látta, hogy a szolga mennyire Istent kereste ebben a dologban,  és ez biztosította arról, hogy a férfi, akihez viszik is ezt az Istent szolgálja. Abból, hogy ilyen messzire eljöttek feleséget választani Izsáknak, látszik mennyire fontos volt leendő családjának ez a dolog.

Olyan csodás ez a történet. Bárcsak én is olyan tudnék lenni, mint Rebeka.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.