Négy fiatalembert életük teljében elhurcolnak a hazájukból egy idegen, pogány királyságba. Nemcsak nemesi vér folyik az ereikben, de intelligenciának és bölcsességnek sincsenek híján. Dániel, az egyik fiatalember rendelkezik az álmok és látomások megfejtésének képességével. S ebből a részből nyilvánvaló, hogy ez a képessége Istentől való. 
Csodás módon a fiatalemberek a király szolgálatába kerültek, és ott is maradtak Nebukadneccar egész uralkodása idején. Dániel könyvéből tudjuk, hogy ezek a fiatalemberek hűségesek maradtak az imádságban és az istentiszteletben. A pogány király fennhatósága alatt is Istent szolgálták, még az oroszlánok vagy a tűz fenyegetése mellett is. 
Hányszor kívánjuk, bárcsak mások lennének a körülményeink? Talán azt gondoljuk, más munkával, más státusszal, más országban vagy más egyházban eredményesebbek lennénk. Ideális helyzetről álmodunk, amelyben tökéletesen szolgálhatnánk Istent. De ezeknek a fiatal férfiaknak a példája, akik nem tudtak mást tenni, mint Istenre várni, azt tanítja nekünk, hogy szolgáljunk legjobb képességeink szerint, bárhol, bármilyen körülmények között is vagyunk. Ha engedelmes szolgák vagyunk, Isten bárhol használhat az ő céljaira - még rabságban is.

Imádság: Drága Istenünk, segíts túllátnunk körülményeinken, hogy többféle módon is szolgálhassunk téged. Ámen.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.