Bevallom, az elmúlt időszak nem volt könnyű. Egy bizonyos érzelmi bénultságot éltem meg, amit korábban még nem tapasztaltam. Mindig voltak érzéseim mindennel kapcsolatban, ha nem pozitívak, akkor negatívak, de legalább voltak. De ez most teljesen más volt. Ugyanis nem éreztem semmit. Tudom, hogy Istenhez tartozom, hogy szeretem Őt, de ezt nem éreztem, és nem csak ezt nem. Ezek alapján felmerült bennem a kérdés - de ha nem érzek semmit, akkor szeretem-e Istent, hívő vagyok-e egyáltalán. De rá jöttem, nem az határoz meg, amit érzek. Isten ígéretei igazak, függetlenül attól, hogy mit érzek, és ha úgy döntök, hogy elhiszem ezeket az ígéreteket, akkor Isten meg fog tartani. A fontos az, hogy kitartsak a döntésem mellett, egészen addig, amíg az érzés megérkezik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.