A legtöbb ember számára magától értetődik, hogy szeretni a legegyszerűbb dolog, és hogy azt mindenki tud.  Erich Fromm "A szeretet művészete" című könyvében viszont azt írja, hogy nem elég rendelkezni a szeretni tudás képességével, hanem meg kell tanulnunk azt: a fellángoló szerelemtől az igazi szeretetig bizony rögös út vezet.

"A mi kultúránkban hiába a mélységes vágy a szeretetre, szinte minden mást fontosabbnak tekintünk a szeretetnél: sikert, tekintélyt, pénzt, hatalmat - szinte minden energiánk arra használódik el, hogy megtanuljuk elérni ezeket a célokat, arra pedig szinte semmi, hogy megtanuljuk a szeretet művészetét." Erich Fromm szerint: a szeretet magatartás, a jellem beállítottsága, amely meghatározza az illető személy viszonyulását, nem a szeretet egy bizonyos "tárgyához", hanem a világ egészéhez.
"Ha egy személy csak egy másik személyt szeret, és összes többi embertársával szemben közömbös, a szeretete nem szeretet, hanem csupán ragaszkodás vagy megnagyobbított önzés. A legtöbb ember mégis azt hiszi, hogy a szeretet a tárgyon múlik, és nem a képességen. Sőt éppenséggel azt hiszik, hogy az bizonyítja a szeretetük intenzitását, ha senki mást nem szeretnek a "szeretett" személyen kívül. Ez téveszme. Aki nem érti, hogy a szeretet aktivitás, a lélek ereje, az azt hiszi, hogy semmi másra nincs szükség, csak meg kell találni a megfelelő tárgyat - és aztán megy minden magától. Ez a magatartás olyan, mintha valaki, aki festeni akar, kötné az ebet a karóhoz, hogy nem kell megtanulnia a mesterséget, elég, ha megkeresi a megfelelő tárgyat, és mihelyt megtalálta, gyönyörű képet fog festeni."
"Ha igazán szeretek egy embert, akkor minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet. Ha azt tudom mondani valakinek, hogy "szeretlek", tudnom kell azt is mondani: "Szeretek benned mindenkit, szeretem rajtad keresztül a világot, szeretem benned önmagamat is."

Ha a szeretet művészet, akkor tudást és erőfeszítést igényel. Nem csupán egy kellemes érzés, amit megtapasztalni a vaksors műve, nem olyasmi, amibe, ha szerencsés az ember, belesik. Ha tisztába jövünk vele, hogy szeretni művészet, és szenvedélyes akarással meg akarjuk tanulni, rá fogunk jönni, hogy ez a haszon mindennél nagyobb: a szeretet a léleknek válik hasznára. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.