Isten nőnek teremtett. Minden nő magában hordoz valamit Isten finomságából. Isten a nőnek adta a szépséget, a gyengédséget, az odaadást, a gondoskodást, a kifinomultságot. Ha kifejlesztem magamban a női képességeket, amelyeket Isten eredendően a nőknek adott, akkor azzal Őt dicsérem. Őt dicsérem, ha ízlésesen öltözködöm, ha adok magamra. Őt dicsérem, ha gondoskodom másokról, ha kedves vagyok. Őt dicsérem ha szelíd és kellemes társaság vagyok. És mindezzel Őt tükrözöm vissza, hiszen Ő gyönyörű, fenséges, gondoskodó, olyan Valaki, aki körülölel minket szeretetével. Sok nő nem mer igazán nő lenni. Hangsúlyozhatjuk bájainkat, intelligenciánkat, képességeinket, de ettől még nem leszünk igazán nők. Akkor leszünk azok, ha az Isten által kapott külső és belső értékeink harmóniában vannak egymással, mivel mi magunk harmóniában vagyunk Istennel. Elfogadjuk, hogy Ő ilyennek teremtett minket, lágynak, gyengébbnek, odaadóbbnak, törékenyebbnek, mint a férfiak.Vállaljuk ezt a szerepet, és örülünk neki, sőt segítjük egymást a kibontakozásban. Nincs olyan nő, aki ne válna gyönyörűvé, ha elkezdi kibontakoztatni magában az Istentől kapott ajándékokat.
