Régen féltem a haláltól. Már nem félek egyáltalán. Tudom hova megyek, és azt is mi a legfontosabb. Viszont attól félek, hogy számomra fontos dolgokat nem tudok esetleg megélni, habár remélem, hogy Isten megkegyelmez, és idős koromban, az élettel betelve húnyok majd el. Mindenesetre sokat szeretnék még adni magamból, és remélem erre még lesz lehetőség. De egyikünk sem tudja, mennyi ideje van még, ezért adjunk még ma magunkból másoknak, az időnkből, az anyagi javainkból, a lehetőségeinkből. És ha lesz holnapunk, akkor akkor is :-)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.