"Azt pedig állítom, testvéreim, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot." 1 Kor. 15:50

CSENDES PERCEK

Mert tudom, hogy hamar leteszem porsátoromat, amint a mi Urunk Jézus Krisztus is kijelentette nekem." (2Pt 1,14)

Az édesanyám, miután több hétig tartó küzdelmet folytatott az életben maradásért, nemrégiben meghalt a helyi kórház intenzív osztályán. Mialatt én imádkoztam, és a Bibliát olvastam neki, úgy tűnt, mintha egy erős ütést szenvedett volna el, ami úgy megrázta a testét, ahogy egy heves vihar rázhat egy sátrat. Néhány perccel később teste már békében pihent. Olyan volt, mint amikor valaki eltávolítja a sátor fő tartó rúdját, és engedi lassan hullámozni le a földre. 
Néhány perccel később az orvosok eltávolították a csöveket, amik édesanyámat a földi léthez kötötték. Élete itt, ezen a földön véget ért. Lelke azonban megszabadult a fájdalom és a szenvedés markából. 
Ráeszméltem, hogy testünk csak egy "sátor", ami elszakad a földtől, és úgy lesz félretéve, ahogyan este a nap közben viselt ruhánkat is félretesszük. Ahogy édesanyámnak, nekünk is, akik ismerjük Krisztust, van reményünk az örökéletre, ahol ennek a világnak a viharai többé nem tudják tönkre tenni, vagy megrázni földi sátrunkat. Ez egy leírhatatlan ajándék.

Imádság: Édesatyánk, hálát adunk neked az örökélet ígéretéért, ahol szerető jelenlétedben lehetünk. Ámen.

Ez a rövid történet sok gondolatot felébresztett engem. Régebben a halál misztikus és megmagyarázhatatlan dolognak tűnt számomra, és nagyon féltem tőle. Ma már ez nem így van. Isten szeretete egyrészt eltüntette a félelmeimet. Ezen kívül sok embert láttam már meghalni. Van úgy, hogy az emberek hirtelen, egyik-pillanatról a másikra mennek el, és olyan is van, aki sokáig küszködik a halállal. Az életet és a halált elválasztó mezsgye ma már koránt sem tűnik olyan idegennek, és megfoghatatlannak, mint korábban. Bárcsak tényleg tudnánk annak a fényében élni, hogy semmit nem viszünk innen magunkkal, csak a kézzel megfoghatatlan lelki dolgokat, és hogy az életünk végén mindannyian átlépünk egy olyan világba, amit nem ismerünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.