Mi emberek sokszor képesek vagyunk elhinni, hogy a körülményeink állandóak és biztonságban vagyunk. Csak amikor elveszítjük az egészségünket, szerettünket, munkánkat, vagy valami mást, ami fontos, jövünk rá, hogy ezekre igazából nem építhetünk, hogy az egyedüli biztonságunk, identitásunk Istenben nyugszik. Mert Ő állandó, semmi más nem az.

57. Zsoltár: Bizalom Istenben                      

A karmesternek: a "Ne veszíts el" kezdetű ének dallamára. Dávid bizonyságtétele abból az időből, amikor Saul elől a barlangba menekült.

Könyörülj rajtam, Istenem, könyörülj rajtam, mert nálad keres oltalmat a lelkem! Szárnyaid árnyékában keresek oltalmat, míg elvonul a veszedelem. A felséges Istenhez kiáltok, Istenhez, aki mellém áll. Segítséget küld nekem a mennyből, csúffá teszi üldözőimet. Isten elküldi szeretetét és hűségét.

Amikor azt hisszük, hogy magunkra maradtunk, Isten az, aki valójában harcol értünk és helyettünk.

"Köszönjük Istenünk, hogy bár néha nehézségekben és próbákban vagyunk, és azt hisszük elhagytál bennünket, igazából Te akkor is harcolsz értünk és hordozol bennünket. Köszönjük, hogy ezekben az időkben megtanulhatjuk, hogy ki is vagy Te valójában, és megismerhetünk Téged még jobban. Ámen"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.