" A határok segítenek saját tulajdonunk felismerésében, és abban, hogy gondoskodjunk róla. Kerítésünkön belül kell tartanunk azokat a dolgokat, amelyek építenek minket, és kívül kell tartanunk azokat, amelyek ártanak nekünk. Határaink tehát segítenek a jót benntartani, és a rosszat kizárni, azaz őrizni kincseinket.

Előfordul, hogy a rossz dolgok vannak belül, és a jó dolgok kívül. Ezekben az esetekben képesnek kell lennünk arra, hogy megnyissuk határainkat annak érdekében, hogy beengedjük a jót, és kiengedjük a rosszat. Más szóval a kerítésünkön kapuknak is kell lenniük. Ha például fájdalmat, vagy bűnt találunk magunkban, meg kell nyílnunk Isten, vagy mások előtt, hogy meggyógyulhassunk. Fájdalmaink, vagy bűneink megvallása segít abban, hogy ne mérgezzék belülről az életünket.

Ugyanígy, ha a jó kívül van, meg kell nyitnunk a kapunkat , és be kell engednünk azt. Mások is tartogatnak jó dolgokat számunkra, és hasznos lehet, ha megnyílunk előttük. Gyakran azért nélkülözünk, mert elzárkózunk a másoktól érkező jó dolgok elől.

A határok tehát nem falak. A Biblia nem azt mondja, hogy zárjuk el magunkat másoktól, hanem inkább arra bátorít, hogy legyünk "egyek" velük. Közösségben kell lennünk másokkal. Ám minden közösségben minden egyes tagnak megvan a saját területe és tulajdona. Az a fontos, hogy a birtokhatárok eléggé átjárhatók, ugyanakkor eléggé erősek is legyenek, hogy kívül tartsák a veszélyes dolgokat.

Isten pontosan meghatározza, hogy mit tart megengedhetőnek. Határozottan szemben áll a bűnnel, és engedi, hogy magatartásunk következményével szembesüljünk. Őrzi a házát, és nem engedi meg, hogy gonosz dolgok történjenek odabent. Szeretetét kiárasztja, és behívja azokat az embereket, akik szeretik őt. Mivel az Ő hasonlatosságára lettünk teremtve, Isten nekünk is személyes felelősséget adott bizonyos határok között. Azt akarja, hogy "töltsük be és hódítsuk meg" a földet, és vállaljunk felelősséget az életért, amit ránk bízott. Hogy ezt megtehessük az övéhez hasonló határokat kell vonnunk magunk köré.

A gyenge határokkal rendelkező emberek nehezen mondanak nemet a mások felől érkező irányításnak, nyomásnak, követelésnek, vagy kérésnek. Úgy érzik, ha valakinek nemet mondanak, azzal veszélyeztetik a kapcsolatunkat, ezért passzívan alkalmazkodnak, belülről azonban neheztelnek. A nyomás néha kívülről jön, máskor azonban belülről fakad - mindkét esetben úgy érezzük, meg kellene tennünk valamit. Ha nem tudunk nemet mondani ennek a külső vagy belső kényszerítő erőnek, elveszítjük az irányítást birtokunk felett, és nem élvezzük az "önuralom" gyümölcsét.

Saját birtokunk határait szavainkkal is kijelölhetjük, amikor közöljük érzéseinket, szándékainkat, vagy azt, hogy mit nem szeretünk. Ha szavakkal nem tesszük egyértelművé birtokunk határait, nem várhatjuk másoktól, hogy tiszteletben tartsák azokat." Határaink -Dr.Henry Cloud, Dr. John Townsend

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.