"Áldozatul esni vagy áldozatot hozni: a különbség csak hajszálnyi. De nem lényegtelen. Naponta szembesülök ezekkel a képekkel. A saját életemben is.
S most sincs más, mint hogy tanuljunk egész életünk során. Megtanuljuk, hogy valamit nem jól csinálunk. És keveseknek, de csak keveseknek megadatik, hogy megértsék: valamiért áldozatot hozni nem veszteség, hanem nyereség.

S az elengedés és az odaadás nyereség. A görcsös ragaszkodás pedig veszteség. Nem a ragaszkodás vagy a szeretet, hanem a görcsös, befeszülős, rángatós akarás, ami nem hagy helyet az Istennek. És így az áldozatnak sem. Az ember, a másik ember is kiszorul az életünkből, ugyanis foglyokká válunk: a saját magunk foglyaivá... Az önmagába harapó kígyó: magunk akarunk lenni, szabadok, veszteségek nélkül, és mégis így záródunk be, leszünk foglyok és vesztünk el mindent. Pedig csak egy hajszálnyi a különbség... de nem lényegtelen."

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.