"Az Isten irgalmára kérlek tehát titeket, testvéreim, hogy okos istentiszteletként szánjátok oda testeteket élő és szent áldozatul, amely tetszik az Istennek; 2 és ne igazodjatok e világhoz, hanem változzatok meg értelmetek megújulásával, hogy megítélhessétek: mi az Isten akarata, mi az, ami jó, ami neki tetsző és tökéletes." Róm. 12:1-2.

Ha Istennel járunk, mindent oda kell adnunk, egész testünket, lényünket, fizikai és lelki valónkat, minden gondolatunkat az Ő szolgálatába kell állítanunk. Ebben az állapotban megtapasztalhatjuk a teljes felszabadultságot. Nem elvesz ez belőlünk, hanem kiegészít. Az ember tényleg annyira megújul, hogy mindent más keretben lát, úgy látja, ahogy Isten látja. Sokáig nem hittem, hogy eljutok ide, elérhetetlennek tűnt. Nem magamtól sikerült, Isten az, aki a növekedést adja, egyedül Ő. Ide kell eljutnunk ahhoz, hogy tényleg tudjunk szolgálni, hogy hasznos eszközök lehessünk Mennyei Atyánk kezében. Mert a végcél ez, hogy az egész életünk egy eszköz lehessen a Mennyei Ország építésében.

Ha magad mögött hagyod a töredékest, az értéktelent, amit annyira értékesnek hiszel, és amihez annyira ragaszkodsz, és belépsz ebbe az új dimenzióba, már minden csak úgy lesz jó számodra, ahogy azt Isten tervezi. Nem tudsz lejjebb adni, úgy gondolkodni, és tenni, ahogy régen, mert tudod, milyen a tökéletes.

Sok vágyam van, de ezekről már írtam korábban. Lennének lehetőségeim ezeket a vágyakat a magam emberi módján betölteni. De nem látom sok értelmét, amikor tudom, hogy mennyire jó lehet az, ami fentről jön. Így inkább erre alapozok. Az egyetlen dologra, ami sziklaként megáll múlandó életünkben.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.