Fejlődöm, és azon vagyok, hogy tovább fejlődjem. Nagyon sokat változtam az elmúlt években, rengeteg rossz tulajdonságom, szokásom kopott el. De azért maradtak is. Még mindig nem vagyok tökéletes, és valószínűleg nem is leszek soha az. De van közöttünk olyan ember, akiről ez elmondható? Nem gondolom.

Mivel ember vagyok, és a rossz tulajdonságaim - bármenniyre is igyekszem eltüntetni őket - még mindig megvannak, ezért időnként megbántok embereket. És időnként minket is megbántanak. Ez természetes, ha kapcsolatba lépünk emberekkel.

Nemrég megbántottam egy kedves barátomat, rettenetesen sajnálom. De ő nem szólt hozzám sokáig, és nem is láttam, hogy tisztázni akarná a helyzetet. Amit ezzel kapcsolatban el szeretnék mondani:

1. Az élet folyamatos adok-kapok, érthejük ezt a megbántásra is. Mindig lesz olyan, hogy akarva, akaratlan valaki megbánt minket, és mi is meg fogunk bántani másokat, a lényeg nem ez, hanem hogy hogyan reagálunk minderre. Fontos-e a kapcsolat annyira, hogy megbántottságunkat félre tegyük? Tudunk-e megbocsátani, tudunk-e továbblépni? Ezt tanulni kell, de muszáj megtanulni.  Mert ha nem tanuljuk meg, és nem bocsátunk meg, értékes emberi kapcsolatokat veszíthetünk el örökre. És egyébként is, ezt a mindennapokban használnunk kell. Mit csinál egy feleség, ha a férje mélyen megbántja, sosem bocsát meg neki? És fordítva? Hiába kér bocsánatot a másik fél, a sértődöttséget, a neheztelést nekünk kell félre tenni. A tüskét nekünk kell kihúzni a szívünkből, máskülönban sosem gyógyul be a seb, csak elgennyed. A megbocsátást pedig el kell kezdeni gyakorolni ma, a mindennapok adódó helyzeteiben.

2. Ha valakit felületesen ismerünk, akkor csak a jó tulajdonságait látjuk, és könnyű elsiklani a rosszak felett. Ha valakivel sok időt töltünk együtt, különböző élethelyzetekben, idővel biztos hogy megismerjük a rossz tulajdonságait is, sőt akár meg is bánthat minket. Amíg nem ismerjük, hogy az a valaki, akivel kapcsolatban állunk milyen is valójában, amíg nem látjuk, hogy ő is, mint mindenki más, hibázik és rossz tuladonságokkal rendelkezik, addig csak a felszínt kapargatjuk, csak ami ez után jön, nevezhető KAPCSOLAT-nak.

3. Minden megoldott konfliktus közelebb visz minket egymáshoz, és segíti elmélyíteni a kacspolatot.

4. Néha érezhetjük azt, hogy valaki ok nélkül haragszik ránk. Bár ez nehéz, és a büszkeségünk nem kis mértékű félre tételére van szükség hozzá, ekkor is odamehetünk a másikhoz, és megkérdezhetjük: Úgy látom haragszol rám, megbántottalak valamivel? Sőt akár bocsánatot is kérhetünk! A lényeg; ha fontos a kapcsolat, csak azért, hogy a mi igazságunk nyerjen, még ne hagyjuk a kapcsolatot veszni. Kit érdekel, hogy igazam van, ha egy számomra fontos személy barátságát elveszítem? Merjünk lépni, a többi már nem rajtunk múlik.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.