Mi mozgatja életünket? - Rick Warren
2010.03.17. 23:30
"Mindannyiunk életét mozgatja valami. Legyen szó akár járműről, valamelyik testrészünkről vagy éppen egy labdáról: amikor mozgatjuk, mi határozzunk meg az irányát. Vajon az életünket mi irányítja?
Talán éppen egy nehézséget vagy egy határidőt neveznénk meg legszívesebben, vagy esetleg egy fájdalmas emléket, egy visszatérő félelmet vagy egy tudat alatti indítékot. Százféle körülmény, meggyőződés, érzelem vezérelhet bennünket. Most felsorolom az öt leggyakoribbat.
Vannak, akiket a bűntudat vezérel. Egész életüket azzal töltik, hogy szégyenüket leplezni igyekezve menekülnek rég megbánt tetteik elől. Az emlékeik fogságában élnek: a múltjuk irányítja a jövőjüket is. Gyakran öntudatlanul büntetik magukat azzal, hogy saját sikerüket is szabotálják. káin kizáratott Isten jelenlétéből vétke miatt: "Bujdosó és kóborló leszel a földön". Ugyanezzel a kifejezéssel jellemezhetnénk a mai emberek többségét is: cél nélkül vándorolnak végig életükön. Múltunk valóban formál bennünket, ám nem kell, hogy fogságában tartson. Isten szándékait semmiképpen nem korlátozhatja: egy Mózes nevű gyilkost népvezérré formált, a gyáva Gedeont pedig bátor hőssé. Velünk is képes csodát művelni hátralevő életünkben, hiszen egyik jellemzője, hogy tiszta lapot és új esélyt ad az embernek. A Biblia így ír erről: "Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében állnokság."
Vannak, akiket a sértődöttség és harag vezérel. Ragaszkodnak sérelmeikhez, képtelenek túltenni magukat rajtuk. Ahelyett, hogy megbocsátanának, és így felszabadítanák magukat a fájdalom alól, gondolatban újra meg újra visszajátszák az eseményeket. Vannak olyanok, akik elnyomják haragjukat, és hagyják felgyűlni. Vannak olyanok is, akik inkábbkiadják magukból, és másokra zúdítják. Mindkét reakció egészségtelen és értelmetlen. A harag mindig jobban fáj annak, aki haragszik, mint annak, akire haragszanak. Míg az, aki megsértett, valószínűleg már rég elfelejtette az incidenst, és vígan éli az életét, én azonban magamban fortyogok, s kínzom magam a fájdalmas élmények felidézésével. Pedig akik megbántottak valamikor régen, többé már nem kell, hogy bántsanak, hacsak nem ragaszkodom én magam a fájdalomhoz. A múlt elmúlt! Megváltoztatni már nem lehet, s a keserűséggel csak magunknak ártunk. Saját érdekünkben az a legjobb, ha tanulunk belőle, majd továbblépünk.
Vannak, akiket a félelem vezérel. A félelmek fakadhatnak egy elszenvedett traumából, irreális elvárásokból, túlságosan korlátozó neveltetésből, sőt még geneikai hajlamból is. Azonban a kiinduló októl függetlenül sok jó lehetőségtől megfosztják magukat a félelmeik által irányított emberek, mert nem merészkednek ismeretlen terepre. Inkább bebiztosítják magukat, kerülnek minden kockázatot, és igyekeznek fenntartani a rendet. A félelelem nem más, mint magunkra kényszerített börtön - ha bezárjuk magunkat, nem leszünk képesek megvalósítani Isten szándékait az életünkben. Feltétlenül szembe kell szegülnünk vele a hit és a szeretet fegyverével. A Biblia így ír: " A szeretetben nincs félelem, sőt, a teljes szeretet kiűzi a félelmet; mert a félelelem gyötrelemmel jár, aki pedig fél, nem lett tökéletes a szeretetben."
Vannak, akiket anyagi szempontok vezértelnek. Az ő életük fő célja az anyagi gyarapodás. Az, hogy mindig többre vagynak, azon a téves felfogáson alapul, hogy ezáltal boldogabbak, fontosabbak lehetnek, és nagyobb biztonságban élhetnek - de mindhárom gondolat hamis. Hiszen az anyagi javak csak ideiglenesen képesek boldoggá tenni az embert. A tárgyak képtelenek a változásra, ezért végül megunjuk őket, és valami újabbra, nagyobbra vágyunk. Az is téves hiedelem, hogyha nagyobb vagyonra teszünk szert, akkor fontosabbá válunk. Emberi értékünk ugyanis nem egyenlő vagyonunk értékével, és nem is az határozza meg. Isten szerint nem az anyagi javak a legértékesebbek az életben! A legelterjedtebb tévhit a pénzzel kapcsolatban az, hogy vagyonunk gyarapodásával biztonságunk is nő. Ez nem így van, hiszen számtalan, rajtunk kívül álló tényező hatására egy pillanat alatt elveszíthetjük mindenünket. Valóságos biztonságot csak olyasmiben találhatunk, amit nem vehetnek el tőlünk: az Istennel való kapcsolatban.
Vannak, akiket a megfelelési kényszer vezérel. Ők azok, akik engedik, hogy a szüleik, a házastársuk, gyermekeik, tanáraik, vagy barátaik elvárása irányítsa életüket. Sokan törekszenek arra még felnőtt éveikben is, hogy kivívják folyton elégedetlenkedő szüleik elismerését. Másokat a kortárscsoport nyomása, a többiek véleményétől való félelem hajt. De sajnos azok, akik a csordát követik, legtöbbször elvesznek a tömeg közepén. A sikerhez vezető összes módszert nem ismerem, de azt tudom, hogy a bukáshoz vezető egyik biztos módszer az, ha szeretnénk mindenkinek megfelelni. Ha mindig csak mások véleménye írányít, akkor jó úton haladunk afelé, hogy éppen csak Isten tervéről maradjunk le.
Semmi sem fontosabb, mint megismerni Isten tervét az életünkkel kapcsolatban, és semmi sem kárpótolhat érte, ha ezt elmulasztjuk - sem siker, sem gazdagság, sem hírnév, sem élvezet. E nélkül az élet nem más, mint értelmetlen mozgolódás, céltalan cselekvés, lényegtelen események halmaza. Túl triviális, kicsinyes, és haszontalan."
A bejegyzés trackback címe:
https://boro.blog.hu/api/trackback/id/1848553
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.