"Én, az Úr a te Istened, féltőn szerető Isten vagyok, aki megbüntetem az atyák vétkét a fiakban, harmad- és negyedíziglen, akik engem gyűlölnek. De irgalmasságot cselekszem ezeríziglen azokkal, akik engem szeretnek, és az én parancsolatimat megtartják. "

Nagy falat ez a téma, szinte nem is tudom, hogy kezdjek neki. Talán hívő családból jösz, vagy talán egyáltalán nem volt az életedben a hitnek semmi szerepe. Mindenesetre egy biztos, bizonyos hibák  generációkon keresztül tudnak tovább adódni és élni egy családban. A nem hívő családokban mindenképp. A hibák, amiket a nagyszüleink, szüleink elkövettek, ami az ő életükben sérülést okozott, akárkik is vagyunk, hatással vannak az életünkre, és általában nem pozitív hatással. A válás, alkoholizmus, szeretetlenség, rossz konfliktus kezelési sémák, a szeretet kimutatására való képtelenség, mind belénk égnek gyermekkorunkban, visszük ezeket magunkkal tovább, így ugyanezek a problémák fognak előjönni a saját életünkben, saját kapcsolatainkban, ha csak nem történik valami.

Én megtapasztaltam ezt a saját bőrömön. Vallásos családból jövök, de nem hívőből. Nálunk például nem szokás a szeretet kimutatása öleléssel, a másik megérintésével, szüleimet sem láttam soha ilyet tenni, és egymás között sem szoktunk, ugyanígy a másik értékelésének szóbeli hagoztatása sem igazán fordul elő. Így én is ebbe nőttem bele, ez vált természetessé. De aztán elkeztem érezni, hogy ez nem jó így. Van egy barátnőm, akiért úgy éreztem, mindent megtettem cselekedetekben (tényleg mindent, ami csak rajtam múlt), és azt hittem, hogy ebből tudja, hogy szeretem, de egy nap beszélgettünk, és azt mondta nekem, hogy ő nem gondolta, hogy a barátságunk nekem fontos. Ekkor döbbentem rá, hogy azon kívül, hogy olyan dolgokat tettem érte, ami neki fontos lehetett, soha semmilyen más formában nem mutattam ki a szeretetemet.

Hála Istennek, olyan embereket hozott az életembe az elmúlt években, akiknek semmilyen gátlásuk nem volt ezen a téren, így megtanultam, hogy hogyan fejezzem ki a másik iránti szeretetemet szavakban, vagy akár érintésekben.

Ez csak egy példa arról, hogy mi mindent 'kapunk' otthonról. De ezen kívül ott vannak a konfliktus kezelési stratégiák, ezek talán a leginkább tudatalattiak, a hatalmi játszmák, amiket akár észre sem veszünk, ha nem tudatosítjuk, a nagy sérülések, amik az egész családot érintik.

Remélem össze tudom foglalni a mondani való lényegét:

1. Megbüntetem az atyák vétkét harmad- és negyedíziglen. - Ez furcsa lehet első olvasásra, miért bünteti Isten a fiakat? Szerintem ez egy törvényszerűség: a bűn bűnt szül. Ilyen egyszerű. Tudatosan kell megfigyelnünk mi az, amit hozunk magunkkal 'otthonról', ami esetleg a felmenőink hibás tetteiből, gondolkodásából ered.

2. Isten kegyelmes, és minden ilyen rossz sémát, hibát, törést meg tud 'javítani', sőt meg is akar, a kulcs pedig Jézus Krisztus vére. Úgyhogy bárhonnan is jösz, bármi is van mögötted, ne félj, mert van remény, van AKIRE nézzünk.

3. Miután Isten begyógyította sebeinket, és repedezett életünket újra egységbe kovácsolja, megáld minket és utódainkat. Az áldásokat nem csak mi kapjuk meg, hanem gyermekeink, és azoknak gyermekei is öröklik. És ezt nem egy keresztény család életében láttam.

Hálás vagyok Istennek, hogy meghalgatott, és megkegyelmezett nekem, hogy leveszi az átkot Rólam és rólunk, és áldásokat ad, mert azt akarja, hogy az életünket az Ő teljességében éljük.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.