Már sokan írtak erről az igazságról, így bizonyára nem fogok sok újat mondani. Inkább csak a saját megtapasztalásomat szertném megoszatni.

Hosszú folyamat, mire Isten megtisztít minket. De nem adja fel. Minél nehezebb helyzetekbe tesz bele, minél erősebben tombol a vihar, annál tisztábban és erősebben fogsz kikerülni. Lehet, hogy pont ilyen helyzetben vagy, lehet, hogy már csak egy szalmaszál, ami megtart, de hidd el, ha kitartasz Isten mellett, Ő megtisztít, az életed átalakul, és a végén meglátod ŐT, úgy igazán, ahogy még sosem láttad, mert egyszerűen nem volt még az arany tűzben eddzve.

Azt hiszem Isten azt akarja, hogy mindnyájan így lássuk Őt. Így senkit nem kerül el a megpróbáltatás, ami az edzettséget szüli.

De mit jelent ez a gyakorlatban? Hgyan alakulnuk? Mi a salak? És mi az ami végül marad bennünk, az arany?

Én pesszimista vagyok, nem tudom így születtem-e, vagy csak a környezetem hatása-e ez, de ez tény. A pesszimisták jellemzője a negatív fixáció: mind ismerjük, hogy a pohár félig üres, de szóvan itt arról, hogy mindig észrevesszük a rossz dolgokat, sőt ezeket ki is hangsúlyozzuk, a hátrányokat kapásból kiszúrjuk, a kritika is jellemünk szerves része, és persze magunkat sem értékeljük kellő képp. Hát ez salak. Amikor mész valahol, és közben észreveszed, hogy ez vagy az hogy néz ki, amikor nyitott vagy mások kritizálására, amikor rossz véleményt mondasz valakinek egy harmadikról, amikor örülsz, hogy egy szaftos pletykát hallasz, ez bizony mind salak, mind az ördög munkája. Persze még lehetne folytatni a sort a végtelenségig, hisz mindannyiunknak vannak ezekhez hasonló hibái. Nem ez a lényeg, hanem az, hogy Isten ezeket ki akarja irtani az életünkből, gyökerestül, tövestül, annyira, hogy Te magad már teljesen más leszel.

Na ez történik a kohóban, ez történt velem is. És ahogy szépen elhagyjuk ezeket a szükségtelen dolgokat, tisztul a szívünk, a lelkünk, mintha az egész testünk könnyebb lenne. És végül marad az arany.

Nem tudom Istent igazán meglátni, amíg a szívem nem tiszta, mert túlságosan lefoglal, hogy azt nézzem, ami nem fontos, ez pedig elhomályosítja a látásomat. Amíg nem csak a jóhírű, a nemes, a tiszteletre érdemes dolgokra nézek, nem tudom meglátni Istent az Ő valóságában. De ha, hagyom, hogy megtisztítson, átformálja a gondolkodásomat, a szívemet, hogy felszínre hozza az igazi aranyat, meglátom ŐT teljes igazságában tündökölni. Számomra ezt jelenti ez az íge.

P.S. Az egy másik kérdés, hogy akik meglátják Istent, azoknak a szívük meg kell tisztuljon, hiszen tovább már nem fogják tudni elviselni a bűnt az életükben, úgyhogy ez szerintem így is igaz: Akik meglátják az Istent, azoknak szívük tiszta lesz (megtisztul).

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.