Mire hallgatunk? Az érzéseinkre? Az érzéseink alapján hozunk döntéseket? Vigyázni kell ezzel, mert az érzéseink úgy változnak, akár a hullámzás. Vagy egyszerűen dönthetünk a tények alapján. Tudjuk, hogy Isten szeret minket, megváltott, és ha mi a gyermekei akarunk lenni, elhatározhatjuk, hogy aszerint élünk, amit ő mondott. És függetlenül attól, hogy mit érzünk, Ő közel fog jönni hozzánk, csak mert döntöttünk, és mert ez azzal jár, hogy cselekedjük azt, amit Ő mondott. Én például sokáig nem hittem el, hogy Isten szeret. Csak mert nem éreztem. De aztán elhatároztam, hogy függetlenül attól, hogy ezt nem érzem, bízok benne. És ezután megláttam az Ő szeretetét, és gondoskodását, és már éreztem is a szeretetét. Rábízhatjuk magunkat az érzéseinkre? Vagy legyünk inkább bátrak és hagyatkozzunk a tényekre, az érzéseink úgyis döntéseinknek megfelelően fognak változni, amennyiben tényleg elhatározzuk magunkat valamire. Még egy jó példám van erre. A megbocsátás. Sokszor, amikor meg kéne bocsátanunk, azt érezzük, hogy nem tudunk, képtelenek vagyunk rá. Ilyenkor én egyszerűen döntök, elhatározom, hogy megbocsátok, és kérem ehhez az erőt Istentől. Ekkor még nem érzem azt, hogy minden rendben van, de azt érzem, hogy ezen az úton akarok járni, a megbocsátás útján. És miután ezt elhatároztam és döntöttem felőle, Isten megadja azt, hogy az érzéseim megváltozzanak, és tudjak megbocsátani.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.