" Az igazi alázat nem az, hogy rossz véleménnyel vagyunk magunkról, hanem az, hogy pontosan látjuk magunkat.

Az alázatos szív megbecsüli a többieket.

Újra felteszem a kérdést: vajon nem Jézus a példaképünk? Krisztus megelégedett azzal, hogy ácsmesternek ismerték. Boldog volt, hogy összetévesztették a kertésszel. Megmosta a követői lábát. Minket is így szolgál. Minden reggel szépséggel ajándékoz meg. Minden vasárnap az asztalához hív.

Ha Jézus ennyire kész megtisztelni minket, nem tudjuk-e mi is megtenni másokkal? Tartsuk fontosaknak az embereket! Foglaljuk el helyünket Isten tervében! Tapsoljunk szívesen másoknak! Mindenek előtt pedig tekintsünk másokat fontosabbnak magunknál.

A szeretet ezt teszi.

Valaki mindezt egy nagy egésszé állítja össze. Minket pedig ilyen gondolatok vezethetnek: Ha azt gondolom, hogy TE fontosabb vagy, mint én... és Te azt gondolod, hogy én fontosabb vagyok, mint te... és a férfi azt gondolja, hogy a lány fontosabb, mint ő...és a lány azt gondolja, hogy a férfi fontosabb, mint ő...akkor végül mindenki fontosnak érzi magát, de senki nem cselekszik ennek megfelelően.

Hááát!Vajon Isten erre gondolt?"

Max Lucado - Ahogy szeretni érdemes

"Úr Jézus, kérlek bocsáss meg nekem, mert hiányzott a szívemből az alázat, mert az önzésem elvakított engem. Kérlek taníts meg alázatos szívűnek lenni, és mindig Rád tekinteni. Ámen"

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.