Már írtam arról, hogy a keresztény élet egy út. Mindenki kezdi valahol, de kérdés, hogy hova jut el. Nem járhatunk ott egész keresztény életünkben, ahol elkezdtük.  Fel kell nőnünk, hogy el tudjunk végezni a ránkbízottakat, hogy ne csak mi magunk épüljünk, hanem másokat is építsünk. A felnövekedés a gondolkozásunk megváltozásával, átalakulásával jár. És emiatt a cselekedeteink, tetteink megváltozásávál is járni fog. Bizonyos dolgokat nem fogunk már úgy tenni, ahogy régen, nem is tudnánk, mert már teljesen másképp működünk. A felnövekedéshez azonban motíváció, próbák, és fejlődni akarás kell. Nem fogunk előre haladni, ha nem keressük, nem akarjuk, nem vagyunk ezen minden erőnkkel. De ha igyekszünk, előbb-utóbb azt vesszük észre, hogy papírunkon már ez áll: Nagykorú.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.