Sok emberen látom, hogy szeretne valami változást az életében, valamin változtatni, valamit megtenni, de nem meri. Fél megtenni azt, amiről érzi, hogy mégiscsak jó lenne, hogy a lelke mélyén arra vágyódik. Ha az ismeretlentől való félelmünk már nagyobb, mint attól való félelmünk, hogy valami olyanban vagyunk benne, amit Isten nem nekünk szánt, legyen az egy kapcsolat, egy munkahely, vagy félelem egy új kapcsolattól, akkor nagyon nagy bajban vagyunk. Én is félek, sőt valójában én rettegek. Minden új szituációban, új helyzetben. De rájöttem, Isten azt akarja, hogy lépjek arra, amerre vezet, és ne azon gondolkodjak, hogy mi lesz. Vajon találok még egy olyan munkahelyet, embert, tárgyat? Ha Vele együtt lépek, akkor úgyis biztos, hogy áldott lesz a döntés, és békességünk lesz, akármit is kapunk. És hogy honnan vegyük a bátorságot ahhoz, hogy átlépjünk saját erőnket meghaladó félelmeinken? Van Kire néznünk.

"Mert nem a félelemnek lelkét adta nekünk az Isten, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét."

Timóteushoz írt második levél 1:7

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.