"Jézus bejárta a városokat és a falvakat mind, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, gyógyított mindenféle betegséget, és erőtlenséget. Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elesettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül. Ekkor így szólt tanítványaihoz: "Az aratnivaló sok, a munkás kevés: kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába". Máté 9:35-38. 

Szeretnék aratómunkás lenni, akit elküld az Úr. Szeretnék még többet tenni, ott lenni, ahová Ő hív, végezni a munkát, amit rám bízott. Építeni embereket, utat mutatni Isten felé, szolgálni. Azt látom, hogy még nincs kiaknázva teljesen az "eszköztáram", de remélem Isten oda helyez majd, ahol szükség van rám. Látom mennyi munka lenne, mennyit lehetne tenni, de azt is tudom, hogy nem minden munka az én feladatom, sőt még csak nem is azoké az erős keresztényeké, akik mellettem állnak. Tényleg kérnünk kell Istent, hogy küldjön még testvéreket a munkába, hívja el őket, készítse fel őket, hadd tudjunk egyre többen, közösen együttműködni a mennyei ország épülése érdekében. Azt is látom, hogy az igazi életünk tényleg azzal kezdődik el, ahogy belépünk ebbe a "munkásbrigádba", elkezdjük élni ezt a szolgáló életet. Olyan felemelő érzés ez. 

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.