Azok az emberek, akik makacsul neheztelnek, akik nem tudják kegyelemmel kezeleni a csalódottságot, akiknek hosszú az emlékezetük, akiknek torkukon akad a "sajnálom, bocsáss meg", akik duzzognak és sopánkodnak, mindig rosszul végzik. Jól veszíteni olyan művészet, amely megkövetel minden kegyelmet, amit csak össze tudunk szedni. Azt jelenti, hogy elég alázat van bennünk ahhoz, hogy szembe tudjunk nézni a valósággal kifogások nélkül, de annyi önbizalommal, hogy nem engedjük, hogy a vesztés határozza meg identitásunkat, és nem érezzük magunkat kevesebbnek. Azt jelenti, hogy nem keresünk mentségeket, nem hibáztatunk másokat, és nem engedjük át magunkat az önsajnálatnak - de nem is kárhoztatjuk magunkat. Azt jelenti, hogy képesek vagyunk megítélni, hogy mikor kell feladnunk és mikor kell kitartanunk. Azt jelenti, hogy ki tudjuk mondani "gratulálok". Azt jelenti, hogy kiengedjük a kezünkből a dolgok kimenetelét, melyeken nem tudunk változtatni, de ragaszkodunk ahhoz, hogy teljes és jó életet akarunk élni, és Isten dicsőségét keressük mindabban, amit teszünk.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.