Régen nagyon önbizalom hiányos voltam. Sokszor azt éreztem, hogy szeretnék sok mindent csinálni, de nincs bátroságom hozzá, félek, vagy éppen nem elegendőek a képességeim. Amikor az ember ennyire nem hisz magában, akkor a külső megerősítés sem ér semmit. Ezek a dolgok belülről fakadnak. Mára már rájöttem, és a tapasztalat igazolta is, hogy bennem volt a hiba, saját magam útjában álltam. Keresztény életünkben is így van ez, amikor azon gondolkozunk, hogy mi képtelenek vagyunk erre vagy arra, vagy hogy ilyen vagy olyan tulajdonságokat kifejlesszünk magunkban. Ez igaz is, mi magunk képtelenek vagyunk erre, de van Mindenható Istenünk, aki képes minderre, és azzal hogy mi azt nézzük, hogy mire nem vagyunk képesek, útját álljuk annak, amire Isten igenis képesnek tart bennünket, sőt meg is akarja valósítani az életünkben! Minden esetre én már levetkőztem ezt a hozzáállást, tudom, hogy Neki semmi sem lehetetlen, és remélem az életem tele lesz olyan dolgokkal, amire gondolni sem tudtam, vagy amiről álmodni sem mertem.

"Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek." (1Kor2:6)

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.