A teremtés kezdetekor Ádám nem olyan volt, mint mi, mai emberek. Kezdetben bűntelen volt. Isten tökéletesnek teremtette! Ráadásul a környezete is tökéletes volt. Ádám tökéletes kapcsolatban élt az élő Istennel. Az öt érzékszerve közül kettővel érzékelte az Urat. Láthatta dicsőségét, és fülével hallotta hangját. A Bibliában azt olvashatjuk, hogy Istennel beszélt és járt.

Az Úr megmondta Ádámnak, hogy nem jó egyedül lenni. Egy pillanatra képzeljük magunkat ádám helyébe. Tökéletesek vagyunk, körülöttünk minden tökéletes, és mindenben kielégítő kapcsolatunk van teremtőnkkel. Amikor az Úr azt mondta Ádámnak, hogy egyedül van, az embernek fogalma sem volt róla, hogy az Úr miről is beszél. Mit jelent egyedül lenni? Hisz nincs vele Isten? Meg az egész föld? Ez mind nem elég?

Nem Ádám sugalmazta azt a gondolatot Istennek, hogy egyedül van, hanem Isten Ádámnak! Ez az egyetlen eset, amikor Isten a világ megteremtése során valamiről azt mondta, hogy "nem jó". Minden "igen jó" volt, amit Ádám előtt teremtett. Hangsúlyozta, hogy az ember még nem teljes. Isten nem arra teremtette, hogy egyedül maradjon - sem akkor, sem most. Így szólt az emberhez: " Ádám, úgy teremtettelek, hogy kell még ahhoz valami, hogy minden igényedet kielégítsem." A vele való kapcsolaton kívül emberi kapcsolatok igényével is teremtette. Nem mi döntjük el, hogy van-e szükségünk emberi kapcsolatokra, mert azok életfontosságúak számunkra!

Ez semmivel sem kissebbíti azt, hogy mennyire van szükségünk Istenre. Minden teremtményét úgy tervezte meg, hogy egyre nagyobb szükségünk legyen Rá. Évát Ádámmal együtt teremthette volna. Azért mutatta meg világosan Ádámnak, hogy mire van szüksége, hogy ezzel az igényével is hozzá forduljon, bízzon Istenben, hogy ezt is betölti. A "hozzá illő" kifejezés azt jelenti, hogy "kiegészíti, teljessé teszi, vagy megfelel neki". Vagyis Isten nem tekintette Ádámot teljesnek. Az 1 Móz 1-ben Isten állandóan úgy beszél az emberiségről, hogy "ők" és "nekik": "Teremtsünk embert képünkre...és legyenek ők." Világos, hogy Ádámot és Évát két részből formált egyetlen egységnek tekintette.

"Formált tehát az Úr Isten a földből mindenféle mezei állatot, mindenféle égi madarat és odavitte az emberhez, hogy lássa, minek nevezi: mert minden élőlénynek az a neve, aminek az ember nevezi. Így adott az ember nevet minden állatnak, az égi madaraknak és minden mezei élőlénynek, de nem talált az emberhez illő segítőtársat."

Isten nem Évát, hanem az állatokat vezette egyenként Ádám elé. Miért? A választ a 20. vers utolsó részében találjuk meg. Isten ritkán ad az embernek bármit is anélkül, hogy megmutatná, mennyire szüksége van rá. Ádám még nem értette, hogy mit ért az Úr egyedüllét alatt, tehát akkor még nem becsülte volna meg igazán Évát. Hogyan ismerte el az állatok segítségével, hogy mire van szüksége?

Először is az állatok nem beszélnek! Nevet adott az elsőnek, és a következőhöz fordult. Ez mindegyik állatból ugyanazt váltotta ki - hallgatást. Kezdte belátni, hogy mire van szüksége. Nevet adott minden állatnak, valószínűleg anélkül, hogy bármelyik is az ember számára érthető nyelven válaszolt volna. Biztos azt is észrevette, hogy bár két oroszlán jött oda hozzá, különböztek egymástól. Párosak voltak - állatcsaládok. A legfontosabb azonban az volt, amikor Ádám felfedezte, hogy egyik sem illik hozzá -egyikhez sem tudott szólni, egyik sem egészítette ki, egyik sem volt alkalmas társnak. Tehát ahhoz, hogy a probléma megoldását értékelni tudjuk, világosan kell látnunk a problémát.

Miután az Úr az emberben először megteremtette az igényt a házasság iránt és megmutatta, hogy mire van szüksége, csak azután teremtette Évát, hogy kielégítse az ember igényét. Az 1Móz. 2:21-22-ben ezt olvashatjuk:"Mély álmot bocsátott azért az Úr Isten az emberre, és elaludt. Akkor kivette az egyik oldalbordáját, és húst tett a helyére. az emberből kivett oldalbordát asszonnyá formálta az Úr Isten és odavite az emberhez."

Isten álmot bocsátott Ádámra, mialatt megteremtette Évát - képe ez annak, ahogyan az Úr igényeinket kielégíti, és az ember részét is bemutatja, hogy Isten ígéretein nyugodjon. Hallottam, hogy Isten azért választotta a bordát, szemben a láb vagy a fej egy részével, hogy a nő és férfi kapcsolatnak tökéletes képe legyen. A férfi karjának védelme alatt állt, de a férfi legfontosabb részét védi: a szívét. Nem a fejéből származik, hogy ne uralkodjon fölötte, sem a lábából, hogy ne legyen elnyomva, hanem mellette, hogy kiegészítse a férfit, és a férfi is kiegészítse a nőt.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.