"Tudjuk, hogy a megpróbáltatás munkálja ki az állhatatosságot, az állhatatosság a kipróbáltságot, a kipróbáltság a reménységet; a reménység pedig nem szégyenít meg, mert szívünkbe áradt az Isten szeretete a nekünk adatott Szentlélek által." Róma 5:3-5

Mi értelme a hitünknek, ha soha nem próbáltatik meg? Ha nem megyünk át nehéz időszakokon, nem fejlődünk, és nem tudjuk meg igazából mi is van bennünk. Hogy bennem mi van? Kavarognak a bizalom, csalódottság, várakozás érzései. Gyengének érzem magam, mert tudom, hogy magamtól használhatatlan vagyok, és ha valaki nem tekint rám azzal az irgalommal, amivel Isten néz ránk, akkor nem talál bennem semmi jót.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.