A szeretet soha el nem múlik. (1Kor 13,8)

 

Anya és apa, mindketten nagyon keményen dolgoztak, és örömmel küldték testvéremet és engem is az egyetemre. De én elszalasztottam a lehetőséget. Nem akartam, hogy szüleim tudomást szerezzenek róla, de eljött annak is a napja.
Ekkor a tékozló fiú történetére hívták fel a figyelmemet. Ami a történetet annyira gyönyörűvé teszi, amikor az apa olyan korlátlan szeretettel fogadta vissza fiát, aki korábban még a vagyonából is kiforgatta volna. Az apa mindennap fia visszatérésére várt, és amikor az megtörtént, szeretettel fogadta.
A korlátlan szeretet mindig a béküléshez vezető utat keresi. Az odaadó szeretet segíti a megbocsátást, irgalmat, és egységre, gyógyulásra vezet. Az apa szeretete újrakezdést kínált a visszatérő tékozlónak. Ezt mondta az apa szolgáinak: "Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára!" (Lk 15,22) Ezzel visszaállította fiának helyét és becsületét a családban.
Szüleim szeretete és törődése soha nem változott, miközben újraszerveztem az életem. Ez az a szeretet, amit Isten is ad nekünk minden nap.

Imádság: Köszönjük Istenünk odaadó, korlátlan szeretetedet, és kérünk, segíts, hogy közvetítőid lehessünk, ha valaki letér a helyes útról. Ámen.

Isten megbocsátása és irgalma a szolgálatunk alapja.
Michael D. Smith (Dél-Karolina, USA)

IMÁDKOZZUNK A TÉKOZLÓKÉRT!

A bejegyzés trackback címe:

https://boro.blog.hu/api/trackback/id/tr773020779

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása